Menü

Belépés

Statcounter

Múzeumlátogatás

Februári múzeumi sétánk Szentendrén a Ferenczy Múzeumi Centrumban

Még a zord időjárás sem tartott vissza attól, hogy megszokott csoportunkkal megtekintsük Péreli Zsuzsa Lélekvándorlásaim című kiállítását 2018.02.21.-én, sietve, mert azon a hétvégén bezárt a tárlat. Első meglepetésünk a XVIII. századi műemlék Pajor kúria, mint múzeum, gyönyörűen felújítva, még télidőben is szép kertjével örömteli volt. Ehhez jött még a januári élményünk Péreli kárpitok az „Ég és Föld között” kiállított gobelinjei után, mindnyájan tisztelői, rajongói lettünk művészi alkotásainak. Így adódott, ezt az utolsó hetet nem hagyhatjuk ki. Különösen vonzó volt az is, hogy művészi munkásságát átfogóan kezdetektől – napjainkig megismerhetjük.
Rögtön azzal kell kezdenünk: múzeumi sétáinkat azért szeretjük annyira, mert sokat változott az utóbbi években a kiállítások művészi igényessége. Ez közel hoz minket a művészhez, a kiállított tárgyakhoz, témákhoz, nyitottabbak, befogadóbbak vagyunk. A műalkotások lényegét, érzelmi és gondolati üzenetét szellemileg és érzelmileg átvesszük. Inspirációt kapunk a további ismeretekre. Üzeneteket küldenek, értjük és vesszük ezeket. Azért fontos ezt leírnom, mert most is így történt.
Már az első teremben átlátva 4-5 termet egyben, nyitott ajtóknál, szinte szembe jött velünk Péreli Zsuzsa egyik jelentős kárpitja, a „Himnusz” című gobelin. A látogató csak néz és néz, mozdulni is alig bír, a látvány lenyűgözi, fenséges. Közben végig megyünk a termeken, fantasztikus, témában, színgazdagságban, korszakos aktuális, múlthoz, jelen történelemhez készített sok gyönyörű kárpit szólít meg bennünket.
Ahogy közeledünk a „Himnusz” című kárpithoz, egyre többet látva a képből, érezzük vonzását. A gobelin kiemelt motívuma gótikus háttérbe foglalva széles körökkel kirakott, égő fákkal szegélyezett rövidülő út. Jobbra idilli táj, napsütötte dombok, kis falucska templommal, legelésző birkanyáj. Baloldalt a pusztulás jeleként temető, romos vár („Vár állott, most kőhalom…”). Így közeledik a kompozíció földi létünk végéhez, haladva tovább égi utunk felé a hét pár faoszlopra támaszkodó égboltozat irányába.  A kék szín csodálatos skálája, az égboltozat csillagai zárják a festői világot kárpitba.
Láttuk a tárlaton a „Ne féljetek” angyalában a földi és az égi, az anyagi és a lelki értékek közötti egységet (Hányszor olvassuk ezt a Bibliában?), vagy az „Illumináció” felhőn ülő angyala visszatér társaihoz. Nem véletlen a kiállítás címe: Lélekvándorlásaim.
A művész szín és anyag gazdagsága, az alkotások oldott festőisége, vagy a hajdanvolt aranykor emlékei egy életre szóló élményt ad minden látogatónak. Jó napunk volt.